 |
 Ez is én voltam, mint
ahogy az első oldalon lévő képen is.
Mindössze 16 éves vagyok (a képen még csak kb.
3) és leginkább internettingelni szeretek (pontosabban
IRC), de szeretem a jó kajákat (kajáldákat),
mitöbb néha arra is rávetemedem, hogy zongorázzak
(csak szintin), de próbáltam megtanulni gitározni
is, az nem igazából sikerült. Aztán sok kis
magánvállalkozásom volt (van), például ötödikes
koromban megszerveztem a haverjaim között egy
kutyasétáltató "céget", az volt
benne a legjobb, hogy én csak irányítottam és
a lóvé 50%-a az enyém volt (ne tévesszen meg
senkit, én nem használtam ki a haverjaimat! -de
valakinek irányítani kell a gépezetet ahhoz,
hogy menjen.). Még a Magyar Rádió is  megkeresett, hogy
szeretnének a csoporttal egy riportot csinálni.
Itt kezdődött rövid, de tömör rádiós
karrierem. A riport után megkérdeztem az ottani
górét, hogy nem tudna-e valami rádiós körben
alkalmazni, mire legnagyobb meglepődésemre azt
mondta, hogy megpróbálhatjuk. Akkoriban volt a
rádiónak egy gyerekműsora, ahol gyerekek
voltak a műsorvezetők. Megnéztem, hogy hogy
megy egy ilyen felvétel és legközelebb én is
beültem vezetni. Nem gondoltam volna, hogy néha
ötször is felveszik a műsort, mert valaki
elrontotta a szövegét. Aztán ez kétszer
megismétlődött, de olyan béna volt a társaság,
hogy jobbnak láttam nem folytatni. Hatodikos
koromban kezdtem felismerni a pénz kölcsönzésben
rejlő lehetőségeket és állandóan kölcsön
adtam a haverjaimnak (szerncsére vagy sem, de
sok olyan emberke volt, akinek jó volt ez), akik
cserébe mondjuk leírták a leckémet, vagy szóltak
néhány jó szót az érdekemben a tanároknál.
Tanárokról jut eszembe, hogy egyszer negyedikes
korom körül a napközis tanár útálata odáig
fajult, hogy amikor gorombán szól nekem, hozzá
vágtam a ceruzát - nem lett különösebb következménye,
de amikor a magyar tanárnővel kerültem összetűzésbe
(már nem emlékszem, hogy min), az igazgatóiba
küldtek (ez volt az első alkalom), ahol az
igazgató kiejtette a jólismert mondatot a száján:
Nem kötelező ebbe az iskolába járni. Eléggé
megsértődtemm szó nélkül az irodájában lévő
telefonhoz mentem és kihangosítva felhívtam az
anyukámat és elmondtam neki, hogy az igazgató
szerint nem kell ebbe a suliba járnom. Anyukám
természeténél fogva dühös az ilyenekre, és
úgy leteremtette az igazgatót, hogy az alig
tudott megszólalni, arról nem is beszélve,
hogy a végén még bocsánatot is kellett kérnie
az igazgatónak, hogy így beszélt velem. Nagyjából
ilyen koromban kezdett  érdekelni
a számítógép, elkezdtem programírással próbálkozni
(még basic-ben). Magamtól tanultam meg mindent,
de rájöttem, hogy szar a basic és mennyivel érdekesebb
az internet. Ilyenkor még nem voltak a sulikban
internet-hozzáférések, így rábeszéltem az
apámat, hogy vegyünk egy modemet (még 14.4-es
volt) és elindult bennem a gépezet. Azóta
szinte csak arra használom a számítógépet,
hogy internetezzek (illetve weblapokat csináljak,
irceljek, stb) meg, hogy játszak. El tudjátok képzelni
milyen volt, amikor egyedül nekem volt az egész
suliban internetem. Ebből is kerestem egy kis
zsebpénzt. Az osztálytársaim rendszeresen feljöttek
hozzám, hogy nézhessék a PlayBoy oldalát,
vagy hasonló (a telefonszámlán is meglátszott).
Azt hiszem ekkor alakult ki bennem az a dolog,
hogy ma már szinte egyik haverom se jöhet fel
hozzánk. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem az
otthonom szent és sérthetetlen. Csak olyan
embereket engedek be az ajtón, akik jóbarátaim,
vagy rokonok, stb. Néha elég furcsa is, mert már
többször volt, hogy a haverjaim fel akartak jönni,
de leráztam őket. Nem biztos, hogy ez jót tett
a haverságnak, de ezt az összes barátomnak el
kell fogadnia.
A fenébe de hosszú lett ez. |
|
